Pumi

A Kárpátok kincsei: 100 éves a Pumi

/Canis familiaris ovilis villosus terrarius-Raitsitsi/

A pumi kialakulása a XVIII. századtól 1924-ig

Napjainkra a pumi fajta egyre inkább kezd divatba jönni, nemcsak Magyarországon hanem Angliában, Finnországban, Svédországban és Amerikai Egyesült Államokban is. De honnan is származik ez a hungarikum kutyafajtánk?

A török háborúk után ismét fejlődésnek indul a kereskedelem Nyugat-Európa és a Magyar Királyság között. A XVII-XVIII. században megnőtt a juh-és marha import főleg Francia- és Németország területéről. A nyájakkal és csordákkal több terrier típusú terelő kutya is érkezett hazánkba, ezek keveredve a már itt lévő fajta elődökkel alapozták meg a pumi hazai kialakulását, bár a fajtásításra még 1924-ig várni kellett.

A "pumi" szó előszőr Földi János 1801-ben megjelent "Természet História" című munkájában szerepel, mint pásztorkutya megnevezése. A XIX. század végén nagy természettudósunk Hermann Ottó leírásából már megjelenik a két külön álló kistestű pásztorkutyánk elnevezése: A puli és pumi, bár ekkor Hermann Ottó még egy fajtának gondolta a két kutyát és a pomerániai spicctől eredezteti a fajtát. Megjegyzi, hogy Magyarország különböző részein is felbukkannak hasonló típusú kutyák más-más névvel. Suk Dezső neves kynológusunk is bejárta az Alföldi rónaságokat, és ahogy írja "a leghitványabb korcs eb sem kerülte el a figyelmemet". Suk kétfajta pulit különböztet meg: a lógó- és a felálló fülű pulit. Itt a kedves olvasó gondolhatna a harmadik magyar fajtánkra, a mudira is mint állófülű pulira, de a régi törzskönyvekből tudjuk, hogy sok pumi alomból hasadtak ki puli típusú kutyák a '20-as '30-as években. Viszont egy olyan alomról sem maradt feljegyzés, ahol esetleg mudi típusú kölykök hasadtak volna ki.

1916-ban tűnik fel egy ifjú kynológus Raitsits Emil. A természet című folyóiratban jelenik meg "A magyar eb" című értekezése, ami szintén leírja a pumit, de csak úgy tartja, mint a puli fajta földrajzilag elkülönült, tájegységenkénti változatát. A fajta életében az első nagy áttörést Lovassy Sándor a Balatoni Múzeum alapítójának 1919-ben megjelent munkája (A magyar pásztorkutyák) adja, ahol a pumiról, mint dunántúli tájfajtáról ír. Amikor egy kutyafajtának elkészül a pontos leírása (standardja), akkor onnantól számítjuk a fajta kialakulását. Ez az időpont 4 magyar fajtánk esetében is az 1924-es év. Ekkor jelenik meg ugyanis Dr. Raitsits Emilnek a "A magyar kutyák" című alapmunkája, ahol leírja a kuvasz, a komondor, a puli és a pumi fajtát, végérvényesen véget vetve a komondor-kuvasz és a puli-pumi elnevezések között uralkodó zűrzavarnak és ezzel együtt megnyitja a Magyar Kutyafajták első törzskönyvi köteteit. A pumit a pulitól kifejezetten elkülöníthető típusjegyekkel írja le, és elsőként mutatott rá a puli és a pumi jellembeli különbségeire, a pumi terrieres vonásaira.

Dr. Raitsits Emil (1882-1934): "A magyar kutyák megmentője". Raitsits doktorról keveset beszél a mai kinológia és történelemtudomány, pedig korát meghaladó állatorvos, kynológus, a poliklinika vezetője volt. Megalapítja a Magyar Kutyafajták Törzskönyvét, a kuvasz fajta megmentése érdekében Encs város környékére számtalan faluba helyez ki kuvaszokat családokhoz tenyésztésre, megindítja az első kutya exportokat Amerikába. A természet, a Kutyatenyésztés, a Magyar Kutyatenyésztő és a Foxterrier évkönyvek szerkesztője.

Kövesi Andor fogtechnikussal együtt elvégzik az országban a legelső kutyafogpótlást. Szigorú szelekció révén szétválasztja a puli és a pumi fajtát. A nápolyi, a monacoi, a marokkói királyi család is kért tőle magyar fajtakutyát. New York akkori polgármestere egyenesen 40.000 pulit és kuvaszt szeretett volna a város számára. Ő szervezte meg az Állatorvostudományi Egyetem ambuláns ellátását, ahol éjjel-nappal dolgozott és ahova bármilyen kis vagy nagy állatot igyekezett legjobb tudása szerint ellátni, legyen az egy kedvenc kanári vagy az állatkert elefántja. Bár a fajta pontos leírása csak 1924-ben született meg, már 1921. május 15-16.-án bemutatták a pumit a budapesti nemzetközi kiállításon a nagyközönségnek. Ficzkó 1920 márciusában született pumi kan. Salamon István tenyésztette a Heves megyei Csány községből és fia Salamon Balázs tulajdona volt. Ekkor indul meg a pumik törzskönyvezése a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületénél, ahol akkor Raitsits Emil vezette a magyar juhászkutya szakosztályát. Ezek után a pumik népszerűsége egészen a II. világháború végiéig töretlen volt. 1924-ben Raitsits doktor minden magyar kutyafajta számára nyitott törzskönyvi köteteket. Dr. Balássy Zoltán neves kuvasztenyésztő jegyezte fel memoárjában, hogy a nagy világégést sajnos csak a Pumi II.-III., és 9 puli törzskönyvi kötet élte túl. Ebből is csak a Pumi II.-III. az, amit ismerünk hála Länger Tamara és Länger György - a Szürkebarát pumi kennel- áldozatos munkájának. 

A Magyar Kutyafajták Törzskönyve 1924-1947 között 

Ebben az időben három törzskönyvi kötetben jegyezték a fajtát. Az első törzskönyvi kötet feltehetőleg megsemmisült a második világháborúban, de azt tudjuk, hogy 1924-1931 között 199 pumi adatait dokumentálták benne. Ekkor kezdte a tenyésztést többek között Gömbös Gyula Magyarország korábbi miniszterelnöke feleségével, Szilágyi Erzsébettel. Kennelük a Tétényi kennel több díjnyertes pumi otthona volt. gróf Andrássy Dénes pedig a tóalmási kastélyában kezdte meg a tenyésztést. A Gömbös házaspár érdemei közé tartozik, hogy a pumi fajta elindult akkor még rövid ám, de annál sikeresebb hódító útjára Európában. Mellettük szerte az országból számtalan főúri, értelmiségi család és számtalan juhász és földműves kapcsolódott be a fajta megmentésébe: gr Pallavicini Györgyné, a mendei uradalom, az egri káptalani uradalom, Csobaji Gyula juhász, ajkai juhász. A három törzskönyvi kötetben összesen 613 pumi adatai kerültek. Az utolsó bejegyzés 1947. február 10.-én született. A kommunista központosítás elérte az addig civil szervezetként működő kutyatenyésztőket is, amikor is beolvadtak a Földművelésügyi Minisztérium által létrehozott Magyar Állattenyésztő és Törzskönyvelő Szervezetek Országos Szövetségének Kutyatenyésztési Szakosztályába, ekkor lezárták a Magyar Kutyafajták Törzskönyvi köteteit és megnyitották az Országos Magyar Kutyatörzskönyvét.

Nemzetközi Szövetség és a Standard

1933-ban a MEOE elérte, hogy az 1911-ben alapított FCI (Fédération Cynologique Internationale) elismerje Magyarország vezető ebtenyésztő szervezetének. Mindeközben a Magyar Telivérkutyafajtákat Tenyésztők Egyesülete a UCI (Union Cynologique Internationale) soraiba lépett be és még abban az évben be is adta az Abonyi-Anghi-Müller féle magyar kutyafajták standardjeit (kuvasz-komondor-puli- pumi-mudi és a rövidszőrű magyar vizsla). A két európai szervezet közül viszont a UNI jelentősége a második világháborút követően megszűnt. A magyar pásztorkutyák FCI standardjait végül a Komondor Egylet által 1924-ben megállapított és Ilosvai-Hollóssy Lajos által 1928-ban publikált leírások alapján készültek el és ezt fogadta el az FCI 1936-ban. Ezután jelent meg Ilosvai-Hollóssy Lajos a "Magyar nemzeti kutyafajtáink fajtajelleg leírása" című négy nyelven kiadott füzete.

Napjainkban két fajtagondozó szervezet felügyeli hazánkban a fajtát az Agrárminisztérium égisze alatt. A Nemzetközi Pumi Egyesület a nagy elődök hagyományait tiszteletben tartva őrzi és gondozza a fajtát vigyázva, hogy utódaink még generációkon keresztül - eredeti formájában - láthassák a kutyavilág bohócát a PUMIt.